2008.06.01. PDF Nyomtatás E-mail
2008. június 01. vasárnap, 00:00

Kis művészek

 

Beni sokáig nem rajzolt, de mióta óvodás egyre inkább rákapott az ízére. Én pedig, hogy motiváljam művészi hajlamainak kibontakozását, elláttam mindenféle érdekes eszközzel: aszfaltkrétával, zsírkrétával, varázsfilccel, gyurmával, festékkel. Meg is lett az eredménye, mert a kis művész egyre jobban szeret gyurmázni, rajzolni, no meg festegetni! Főleg a szivacsnyomdázást szereti.

Ezen a szép júniusi vasárnap délutánon, amikor épp nekiveselkedtem volna a mosogatásnak, egyszercsak kitört belőle az önkifejezési vágy, és ennek hangot is adott: "Festeni szeretnék!" Hát ez nagyszerű, gondoltam, mármint az időzítés, de mivel világért sem akarnám letörni négyévesem bimbózó ambícióit, nem ellenkeztem. Mosogatás elhalasztva, (mivel egyértelmű, hogyha Beni fest, akkor Domi is azt akarja csinálni és az ő ámbícióit sem akarom letörni, így viszont már én is kellek az alkotáshoz, hogy térbeli határt szabjak a kitörő tehetségnek- bútort, falat, szőnyeget kímélendő!) eszközök gondosan előkészítve, asztal nylonterítővel leterítve. Belevágtunk! Az eredmény: szépséges sorminta szivacstechnikával nagyobbik gyermekem részéről, kézlenyomat, ujjlenyomatok, egy kép maszatolástecnkikával a kisebbik részéről. No meg könyékig festékes kéz, lenyomatok a ruhán. (Sebaj, lemosható festék!) Domonkos igazán élvezte, hogy az ecsettel nyomot hagy a papíron, de az ujjfestés sem volt kevésbé érdekes. Meg is nyalta utána az ujját! A végén még pancsolni is lehetett, amíg kimosakodtunk a festékből.

Az alkotások pedig bármikor megtekinthetők a házi galériánkban!

 

 
2008.05.24. PDF Nyomtatás E-mail
2008. május 24. szombat, 00:00

Családi nap

Édesapa munkahelyét megnézni önmagában is izgalmas dolog, de ha ráadásul még érdekes játékokat is ki lehet próbálni és finom ételeket enni, az már maga a gyönyörűség. Nem is gondolkodtunk sokáig, elkísérjük-e a ward máriás családi napra, ahová neki bokros teendői miatt egyébként is el kellett volna mennie. Nem bántuk meg! Igaz, a lovaglás elmaradt, de a képen látható hordós játék majdnem olyan jó volt, nem is beszélve a kugliról!

 

 

Az elején még minden olyan idilli volt: Domonkos békésen nézelődött a babakocsijában, amíg körbesétáltunk és megszemléltük az osztályok készülő sátrait. Az egyiknél buborékfújót vettünk, és Beni élvezettel fújta a színes csodákat, amiket Domi meg akart fogni. Az aszfaltrazversenyre mindketten beneveztek, bár Dominó inkább csak elmaszatolta bátyja készülő remekműveit, jól ismert fenekező mozgásával.

Úgy tűnik, ez mit sem csökkentette a rajzok értékét, mert a zsűri emléklappal és csokival jutalmazta. Beninek csak úgy dagadt a melle a büszkeségtől, amikor meghallotta a nevét a mikrofonban. A harcművészeti bemutatót tátott szájjal néztük, kivéve Domit, akit a röpködő nyílvesszők, és csattogó botok sem hatottak meg, végig édesdeden aludt.

Ételt még olyan jóízűen nem pakolt be madárétkű elsőszülöttem, mint a bográcsban főtt kakaspörköltet, amitől újra erőre kapott az ugráláshoz és rohangáláshoz. Kisebbik magzatom pedig ekkorra úgy döntött, a babakocsi unalmas és idejétmúlt eszköz a közlekedéshez, inkább egyedül akart eljutni egyik helyről a másikra. Ennek egyelőre 3 módját képes kivitelezni: 1. mászás, de ez fájdalmasan térdkoptató, 2. két lábon járva, két kézzel kapaszkodva, de ebben még hamar elfárad, 3. fenéken csúszva. Igen, ez a nyerő! Kipárnázott, kényelmes, gyors, de mivel sajnálatos módon nadrágügyileg nem túl kifizetődő, és nem is kivitelezhető mindenhol, Domi elég sokszor és elég hangosan nyilvánította ki nemtetszését. A misén már csak arra vágytam, hogy hazafelé tartsunk, de aztán rájöttem, az sem jobb, mert Dominó addig üvöltött torkaszakadtából amíg el nem aludt.

Fárasztóan szép nap volt, és a nehézségek ellenére a következő adandó alkalommal megismételjük!

 

 

 

 
2008.05.23. PDF Nyomtatás E-mail
2008. május 23. péntek, 20:37

Testvérek

Beni, a nagy, okos bátyó szívesen tanítgatja kisöccsét mindenféle új dologra: hogyan kell autózni, labdát gurítani, tornyot építeni, és büszkén mutatja meg Dominak, hogy ő már milyen ügyesen tud egyedül öltözni, fogat mosni, szépen enni, vagy ellenkezés nélkül lenyelni az okosító halolajat. Domonkos pedig felnéz rá, és hogy csodálja, az látszik a szemén. A rossz kedvét mintha elfújnák, ha Beni bohóckodik neki, vagy ha csak mellette játszhat, a közelében lehet. Persze ez fordítva is igaz: sokszor Dominó az, aki megnevetteti a duzzogó kis "morgós medvét". Biztos vagyok benne, hogy létezik "testvérnyelv", amin ők már Domi pár hónapos korától kezdve kommunikálnak. Soha nem felejtem el, azt a könnycsalogató jelenetet, amikor ültünk az asztalnál, Beni egyszercsak ránézett nyöszörgő kisöccsére és mindketten elkezdtek megállíthatatlanul nevetni. Csak ültem ott és néztem a testvér gyermekeimet, és tudtam, hogy életre szóló, sajátos szövetség alkult ki köztük. Sokszor elég egy pajkos egymásrakacsintás és a sírás csilingelő kacagássá változik, a könnycseppek szétgurulnak, a bánat egyszeriben szertefoszlik. Hát lehet-e szebb ajándékot adni egy gyereknek, mint egy testvért? És lehet-e szebb feladata egy szülőnek, mint testvéreket nevelni?

 
2008.05.18. PDF Nyomtatás E-mail
2008. május 18. vasárnap, 00:00

Domi egyedül eszik kanállal!

Már régóta gyakorolja a mutatványt, de eddig csak hadonászott, csapkodott és végül mindig elégedett mosollyal nyugtázta, hogy a tányér tartalmát sikerült a földre juttatni. E jeles napon azonban a "megpakolt" kanalat ügyesen a szájába egyensúlyozta egyszer... majd mégegyszer... és végül azt vettük észre, hogy a tányér kiürült! És félreértés ne essék, nem ám az asztalra, vagy a ruhára, nem, nem, egyenesen a pici pocakjába! Amint a képen is látszik, kicsi fiam kerüli a praktikus lemosható előke hazsnálatát, bízik saját képességeiben!
Azt azért véletlenül se gondoljuk, hogy eme földi élvezetek mellett lemond a mennyei anyatejről! Bár jó étvággyal megpakolja a hasát mindenféle földi jóval, de emellett ellentmondást nem tűrően követeli az "édes nedűt", ha épp arra fáj az a másfél foga!(Akár éjszaka is!) Cseppet sem bánom, hiszen tápláló, egészséges, és ráadásul ingyen van! (Azt azért nem tagadom, hogy szívesen végigaludnék már egy éjszakát, de talán eljön az az idő is egyszer, bár ki tudja, lehet hogy visszasírom még ezt a kort, majdani "buliszagú" éjszakákon, amikor majd azért virrasztok, mert "kicsi" Domonkosom még nem ért haza.:))
 
<< Első < Előző 1 2 3 4 Következő > Utolsó >>

4. oldal / 4