Beni újabb aranymondása PDF Nyomtatás E-mail
2011. június 22. szerda, 21:20

Földnek lenni...

 

"Te vagy a föld, és szerettél volna egy szép fát. És Isten ezt a földet választotta ki, hogy elvesse benne a Lucát, a Domit, meg engem. Először csírák voltunk, aztán szép fák lettünk!"

 

 

Méghozzá ilyen gyönyörű, virágzó gyümölcsfák, és hálás vagyok a megtiszteltetésért, hogy nem csak a földjük, hanem a kertészük is lehetek. Bárcsak ne metszenék le egyetlen gallyat sem hiába!

 

 
"Mikor látom egeidet..."- Teremtés project 3. hét PDF Nyomtatás E-mail
2011. április 26. kedd, 13:17

Bolygók

 

Ezen a héten a bolygókról ovastunk, néztünk filmeket, és elkészítettük só-liszt gyurmából a Naprendszer makettjét.

 

 

 

 

Ehhez alaposan megfigyeltük melyik a kisebb, legkisebb, legnagyobb.  Melyik milyen színű, melyiknek van gyűrűje. Milyen sorrendben következnek, melyik milyen távol van a Naptól. És rácsodáloztunk, hogy  a Nap egy csillag, az Esthajnalcsillag pedig maga a Vénusz bolygó.

Domival elolvastuk a Nagytakarítás a Napnál című mesét, és eljászottuk Szabó Lőrinc Tavasz című versét, melyben a Nap és Vén Rigó beszélgetnek.


 
"Mikor látom egeidet...!" -Teremtés project 2. hét PDF Nyomtatás E-mail
2011. április 05. kedd, 19:47

2. és 3. nap: víz, szárazföld, növények

 

 

Erős, tán a legerősebb,

Az életnél is idősebb,

S a föld színén, a föld alatt

Meg sem állna, mindig halad.

Néha mintha szárnya volna,

Felszáll messze a magasba,

S ha elunta égi útját,

Könnyei a földet mossák.


 

Megjelenítettük a víz körforgását egy nappaliszobányi textilképen, és elmeséltük, hogyan vándorol a vízcseppecske.

Játszottunk esőjátékot, és megfejtettük az alábbi találós kérdéseket:

 

Ágadzik, bogadzik, mégse leveledzik.

 

Mi az, ami ágyában soha meg nem nyugszik?

 

Lábat rajtam ne keress,

Léptem mégis oly sebes:

Éjjel nappal szaladok,

S mégis ágyban maradok.

 

A hét többi része pedig a veteményezés jegyében telt, és ezzel több legyet ütöttünk egy csapásra: elvégeztünk egy fontos és hasznos ház körüli munkát, biztosítottuk a folyamatos környezeti nevelés feltételeit, felelősségtudatot alakítunk, megfigyeljük,  hogyan kel életre a földbe vetett pici magocska, és valami hasonlót  érzünk, mint a Teremtő, amikor látjuk, hogy amit létrehozunk, az jó. Beni és Domi számon tartják, és lelkesen locsolgatják  nap mint nap a veteményest és tejfölös dobozba dugdosott virágmagjaikat is.

Beni megtanulta a növény részeit, remek időzítéssel éppen ezen a héten volt tananyag az iskolában is.

Hajtogattunk virágdíszt az ablakra, bár ez annyira nem kápráztatta el őket, de azért egyet hárman csak összehoztunk nagy nehezen, és ha ők nem is , én kedvemet leltem az alkotásban. Készítettünk szívószálból nárciszokat, valamint "letaroltuk" a kertben az ibolyákat és jácintokat: "Hogy legyenek idebent is szép virágok."


Minden este hálát adunk a szép tavaszért, a közös munkáért és a szépülő kertünkért!



 

 
 
"Mikor látom egeidet..."- Teremtés project 1. hét PDF Nyomtatás E-mail
2011. március 31. csütörtök, 13:22

Domival készítettünk egy napocskát felhőcskékkel.

 



 

Ahogy néztem pici dolgos ujjait, eszembe jutott ez a szép ének: (a 8. zsoltár parafrázisa)

 


Mikor látom egeidet, amit ujjaid formáltak,

S onnan fénylő tekinteted, hol néz csillagfény formákba.

Akkor kérdem, mi az ember, hogy még rá is vagyon gondod,

Hogy nézel rá türelemmel, fiát is fiadnak mondod.

Hogy kevéssel tetted őket kevesebbé önmagadnál,

Szerzel nékik dicsőséget egy fénysugár koszorúnál.

Juhokat és mindenféle barmot lábunkhoz helyeztél,

Rejtse ég vagy tenger mélye, minket rajtuk úrrá tettél.

Mikor látom egeidet, akkor kérdem mi az ember,

Urunk, szentelt neveidet énekeljük tiszta hittel.

 


 

Megtanultuk az éneket, és erről meg eszembe jutott, hogy érdemes lenne végiggondolni-játszani-alkotni a teremtés történetét. Húsvétig el is jutunk az ember bűnbeeséséig, amire Isten válasza a Megváltás műve.

Az első héten a teremtés első napjának eseményét, a világosság-sötétség témakörét jártuk körbe.

Hétfőn este kipróbáltuk milyen, amikor sötét van, aztán egy szóra világos lesz. Játszottunk a fénnyel-árnyékkal, diafilmet vetítettünk és árnyjátékot játszottunk a kezünkkel. Barátkoztunk is a sötéttel, fény nélkül, tapogatózva kerestük meg az ágyunkat és közben persze énekeltünk: Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok...

Ennek a játéknak akkora sikere lett, hogy többször is meg kellett ismételni.

Domival szivárványt festettünk, hiszen az is a fény "gyermeke", és elolvastuk a Szivárvány keletkezéséről szóló szép indiai mesét. A kekszsütős kedden ezúttal világos-sötét kekszet sütöttünk mák és szezámmag segítségével.

A téma megkoronázásaként terveztem még, hogy só-liszt gyurma mécsest készítünk, annak jeléül, hogy: "Én vagyok a világ világossága!", de erre sajnos a szülinapozások miatt már nem került sor, de azért még lehet, hogy bepótoljuk. A szülinapi-névnapi ünnepségsorozattal együtt így kicsit sűrű volt a hét, de azért minden nap előkerült valamilyen formában a témánk is. Az éneket pedig nagyon lelkesen megtanultuk, és Domi azóta is minden nap kéri az esti-reggeli imáknál.

 


(4 értékelés)

 
A mi Benink PDF Nyomtatás E-mail
2011. március 28. hétfő, 21:14

 

"Ha nagy leszek író leszek!" - mondogatja mostanság. Ami azt illeti, el tudom képzelni. Mert Beninek rengeteg mondanivalója van. Általában vagy beszél, vagy rajzol, mert valamilyen módon muszáj magát kifejeznie. "Édesanya nézd... nézd! NÉÉzd!!! Néha szinte beleszédülök a figyelésbe, de megéri, mert a rajzai, a történetei mindent elmondanak róla. Nem kell furmányos módszerekkel nyomoznom, mi járhat éppen a fejében, elmond ő mindent ami foglalkoztatja, vagy a szívét nyomja. És ezért nagyon hálás vagyok. Őszinte érzékeny és jólelkű, és nem lehet siettetni. Már a születésénél sem lehetett, ráhúzott még egy napot. Önálló  segítőkész, és eszméletlen okos. Az iskolában kisujjából kirázza a 100 %-ot mindenből, aminek azért örülök, mert nekem itthon nem kell tanító néniskednem, az együtt töltött időt nem kell felzárkóztatásra fecsérelni, csinálhatunk egyéb érdekes dolgokat. És Beni mindenre vevő, amit kitalálok, de ha netalántán nem lenne ötletem, hát bedob ő valamit. Olvasunk is rengeteget, és mindenfélét. Most épp Varró Danit, és könnyesre nevetjük magunkat. Ez volt az egyik szülinapi ajándéka: a Maszat hegy könyvben, és színházban.

 

Az édesanyjának lenni: megtiszteltetés, kihívás, büszkeség. Már hét éve tart ez a kaland...

 

(2 értékelés)

 
A mi Lucánk PDF Nyomtatás E-mail
2011. február 28. hétfő, 16:55

Mosolygós...

 

 

...érdeklődő...

 

 

...bájos...

 

 

...bújós...

 

 

...mászik...

 

 

...feláll...

 

 

... és egy éves!

 

 


 

 

 

 

 
A mi Domonkosunk PDF Nyomtatás E-mail
2011. február 28. hétfő, 16:27

Hát eljött végre ez a csuda reggel, amikor felébredtem, és ezt láttam:

 

 

... és ezt...

 

 

...és még ezt is, egy igazi négyévest...

 

 

 

E szívmelengető látványok hatására megállapítottam, hogy ma reggel

 

is érdemes volt felkelni, és hálát adtam, hogy ez mind az enyém lehet.

 

Aztán elkezdődött a Nagy Nap. Domival lufit fújtunk,  feldíszítettük

 

a lakást, és sünitortát készítettünk. Este pedig, amikor már teljes volt a

 

család létszáma, kezdődött a játék.

 

A csokigyűjtő fonaltekergető

 

 

... és közkinccsé lett a torta is...

 

 

... no meg az ajándék...

 

 

... a lovacska, a motor..

 

 

... az olvasófotel...

 

 

... a tornaszőnyeg...

 

 

... és lehet kő is, amiről horgászni lehet...

 

Ezen a napon az esti mese így kezdődött:

 

"Egyszer volt, hol nem volt volt egyszer egy édesapa, és egy édesanya, akik Beni

fiuk mellé szerettek volna egy testvérkét..."

 

Így végződött:

 


"És azon a délelőttön megszületett a mi Domonkosunk, aki nagyon nyugodt

kisbaba volt. Aludt a mózeskosárban  , és aludt a babakocsiban. Aludt amikor Beni

dobolt a fülébe, és aludt, amikor a falu március 15-ét ünnepelte. Aludt, míg

bátyja elfújta a három gyertyát, vagy nyuszitojást gyűjtött a kertben. Amikor

felébredt, akkor pedig mosolygott mindenkire, válogatás nélkül."

 

Azóta megtanult egyedül öltözni...

 

 

... és két kézzel színezni ...

 

 

... szeret festeni ...

 

 

...  olvasni ...

 

 

... és logikai lapokat pakolgatni ...

 

 

... szereti a Lucát...

 

 

... és a Benit...

 

 

Én pedig büszke vagyok rá, hogy az édesanyja lehetek, és

bontogathatom a szárnyait.

 




 


 


 




 
Egerek és gyerekek PDF Nyomtatás E-mail
2011. február 10. csütörtök, 12:54

 

„Anya, tartsuk meg! Fogjuk meg, és tegyük egy ketrecbe! Ha már mókusom úgyse lehet!  Szegényt ne öljük meg! Nem sajnálod? Ő is élőlény!” Ez a gyerek arról a kis surranó rágcsálóról beszél, ami egy hete motoszkál a kamránkban, és ami miatt egy hete képtelen vagyok egy krumplit kihozni onnan?! Nem félek én tőle, hiszen ő jobban fél, elszalad, amint nyílik az ajtó, de kiver a hideg veríték, elfog az iszonyat, ha csak meghallom azt a jellegzetes kaparászást, vagy meglátom élősködésének nyomait, elönt a düh, ha belegondolok, hogy most egy hétig pakolhatok, meszelhetek, sikálhatok, ha újra használatba akarom venni a galád betolakodók által jogtalanul elfoglalt éléskamrámat.

 

Többen voltak. Egy egész hadsereg. A kis bitangok, nem megtalálták azt a kis rést az ablaknál? És a tutibiztos bioragacs? Nekik ugyan bakfitty! Nem átallották kikerülni, pedig lassan már minden polcon hívogatta őket, közepén egy kis finomsággal, sőt már az egész kamra merő egércsapda volt. Beni remek időzítéssel éppen ekkor kezdett mindent széthajigáló, alapos keresésbe: „De anya! Hol lehet az egerem?” „Talán keresd a kamrában!” Ja, hogy a plüss? Ebben a házban olyan is van? Na, nem, ez már sok(k)!

Először tagadtam: „Nálunk nem lehet egér!” Aztán dühös lettem: „Az a fránya kis dög!” Majd kétségbeestem: „Miért mindig velem történik ilyen szörnyűség?” És ezen a ponton már olyannyira hisztérikussá váltam, hogy már attól is rosszul voltam, ha megláttam a földön heverő egér ujjbábot, a karácsonyra kapott Diótörőt viszont azonnal hadba vonultattam volna. Ekkor viszont a fiam vált hisztérikussá, mert esze ágában sem volt régen vágyott becses barátját szétrágatni az egerekkel. Ki tudja, talán a háromfejű egérkirály is életre kelt és itt ólálkodik, azzal pedig nem érdemes ujjat húzni!

Ketten aztán beleragadtak a doboz alá rejtett „tutibiztosba”. (Azért hála Istennek van a családunkban olyan, aki még ilyen gyötrelmes helyzetben is meg tudja őrizni a higgadtságát és képes túljárni a kis dögök eszén.) A tetemek eltávolítása az én feladatom volt: megtanultam csukott szemmel, visszatartott lélegzettel elmenni a kukáig. A harmadikat az én hős uram végezte ki hidegvérrel.

Az incifinci kisegér, minden lyukba belefér kezdetű dalocska azóta tiltó listára került nálunk minden olyan társával együtt, amely ezt az undorító, alattomos, surranó betolakodót szegény, aranyos, védelmeznivaló kis állatkának tünteti föl. Beni plüsse nem került elő, de ajánlom ne is jöjjön szembe velem, mert akkorát sikítok, hogy ijedtében a kukában végzi ő is. A hallásom annyira kifinomult az egérkaland óta, hogy már minden kis susogásra, zörrenésre, felkapom a fejem. Pedig a polcok, szekrények, ágyak alatt nincsenek egerek.

Ott az elveszett játékok között hosszúlábú pókok tanyáznak…

 
Benimondás PDF Nyomtatás E-mail
2011. február 07. hétfő, 15:13
"Az én legjobb barátom Jézus!"
 
A Kék meg a Sárga PDF Nyomtatás E-mail
2011. január 30. vasárnap, 10:53

Már régen megtetszett a borotvahabozós játék, amit Virágnál láttam.  Most végre ürügyet is találtam az "eszement" ötlethez és nem haboztunk habozni.A fiúk pénteken bábszínházba készültek az Okker és Türkiz című előadásra. Na, nekem egyből beugrott, hogy van egy hasonló című Lázár Ervin mese, így elolvastam nekik a Kék meg a Sárga történetét. Már előadni is hálás feladat volt, a remekül megírt  veszekedős párbeszéd kínálta magát színészi tehetségem kibontakoztatására, igen jól sikerült beleélni magam. (lehet hogy a véremben van a veszekedés?:)) Beni és Domi már alig várták, mi lesz a játék. Csak ámultak és bámultak, mikor előkaptam egy nagy tálcát, egy flakon borotvahabot és kék meg sárga festéket. Először csak a habot nyomtam ki, és el sem hitték, hogy nyugodtan belemászhatnak könyékig.

Ha valaki még nem tudja, milyen nagyszerű érzés a habot nyomkorászni a tenyerével, feltétlenül próbálja ki!

A habba rajzolni is lehet: akár ujjal, akár hurkapálcával, ez sem utolsó mulatság.

De a "habot" a habra a festék tette fel.

A kék és sárga folt először szép finoman egymáshoz ért, majd oldalba lökték egymást, kergetőztek, lökdösődtek míg végül minden igyekezetük ellenére eggyé váltak egy óriási zöld foltban.

Ezt az izgalmas hancúrt papíron is rögzítettük, hogy aztán próbára tegyük a fantáziánkat is, és rádöbbenjünk, egy folt, több mint csupán folt.

 

 

 
Gesztenyetorta, csokigolyó, festmény... avagy édesapa 31 éves! PDF Nyomtatás E-mail
2011. január 28. péntek, 13:53

Nem mondom, hogy a legnagyobb egyetértésben készült a mű, azért a "na, Domi, oda én akartam korcsolyázó gyereket festeni" kezdetű bömbölés nem maradhatott ki, és a vizes bödön sem akart megállni a talpán, még jó, hogy Beni idejében felkapta a féligkész alkotást, így csak az asztal úszott, de azért elkészült még előző nap. Beni a korcsolyázó, szánkózó gyerekeket festette, Domi pedig a havat nagy odafigyeléssel. Szerintem egész jó lett.

A kamrapakolás és hólapátolás között elcangáztunk a boltba bevásárolni a vacsorához, és közben összeszedtük az iskolából hazafelé igyekvő Benit is. Luca, miután délelőtt végigasszisztálta a gesztenyetorta és a csokigolyó elkészítését, és vigigbömbölte a hóeltakarítást, és kulcskeresést, a "szekérben" édesdeden aludt, hogy aztán itthon már ne kelljen, hiszen sokkal izgalmasabb dolgok is történnek: takarítás, vacsorakészítés, Beni leckét ír és közben műsort ad, naná, hogy ezt a kis tojáshéjasnak is látni kell...  Azért meg kell hagyni, jó időt futottam, mert fél hétre elkészült a vacsora, megterült az asztal, és a bejárat előtt is csökkent az akadálypálya hossza. Hamarosan megérkezett az ünnepelt családfő (dáthásan), és Erzsi mamáék is befutottak. Kis kórusunk rázendített a Serkenj fel kegyes nép kezdetű dalra és mindaz, amire egész nap feszített tempóban készülődtem, pikk-pakk lezajlott egy órácska alatt.

 

Mikor már elcsendesedett a ház, a "mosogató személyzet" elmosogatott, és lezsuppantam a fotelba,

megállapítottam, hogy minden nagyon jól sikerült . Még akkor is, ha ez nem az a kifejezetten lendületes és olajozott nap volt, amikor mosolyogva konstatálom: három gyerek nem is sok.

De ünneplésre készülődni, ünnepelni és örömöt okozni akkor is nagyon jó. (Így visszagondolva:))

 

 
Az Ártatlan PDF Nyomtatás E-mail
2011. január 26. szerda, 20:53
Baktatunk hazafelé az iskolából. A két kicsi az utánfutóban, én tolom a biciklit, Beni mellettem botorkál. És be nem áll a szája. Mesél, és mesél. Hogy hány téglája van, mit csinált a szünetben, és hogy a Bendegúz fellökte, és megütötte a tarkóját... "És nem mondtad neki, hogy ilyet ne csináljon, mert neki sem esene jól?"-kérdem. Nem, azt mondtam neki és magamban is, hogy: "az ártatlan kezű, a tiszta szívű mehet föl az Úr hegyére."
 
<< Első < Előző 1 2 3 4 Következő > Utolsó >>

1. oldal / 4