A mi Domonkosunk PDF Nyomtatás E-mail
2011. február 28. hétfő, 16:27

Hát eljött végre ez a csuda reggel, amikor felébredtem, és ezt láttam:

 

 

... és ezt...

 

 

...és még ezt is, egy igazi négyévest...

 

 

 

E szívmelengető látványok hatására megállapítottam, hogy ma reggel

 

is érdemes volt felkelni, és hálát adtam, hogy ez mind az enyém lehet.

 

Aztán elkezdődött a Nagy Nap. Domival lufit fújtunk,  feldíszítettük

 

a lakást, és sünitortát készítettünk. Este pedig, amikor már teljes volt a

 

család létszáma, kezdődött a játék.

 

A csokigyűjtő fonaltekergető

 

 

... és közkinccsé lett a torta is...

 

 

... no meg az ajándék...

 

 

... a lovacska, a motor..

 

 

... az olvasófotel...

 

 

... a tornaszőnyeg...

 

 

... és lehet kő is, amiről horgászni lehet...

 

Ezen a napon az esti mese így kezdődött:

 

"Egyszer volt, hol nem volt volt egyszer egy édesapa, és egy édesanya, akik Beni

fiuk mellé szerettek volna egy testvérkét..."

 

Így végződött:

 


"És azon a délelőttön megszületett a mi Domonkosunk, aki nagyon nyugodt

kisbaba volt. Aludt a mózeskosárban  , és aludt a babakocsiban. Aludt amikor Beni

dobolt a fülébe, és aludt, amikor a falu március 15-ét ünnepelte. Aludt, míg

bátyja elfújta a három gyertyát, vagy nyuszitojást gyűjtött a kertben. Amikor

felébredt, akkor pedig mosolygott mindenkire, válogatás nélkül."

 

Azóta megtanult egyedül öltözni...

 

 

... és két kézzel színezni ...

 

 

... szeret festeni ...

 

 

...  olvasni ...

 

 

... és logikai lapokat pakolgatni ...

 

 

... szereti a Lucát...

 

 

... és a Benit...

 

 

Én pedig büszke vagyok rá, hogy az édesanyja lehetek, és

bontogathatom a szárnyait.

 




 


 


 




 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés