Gesztenyetorta, csokigolyó, festmény... avagy édesapa 31 éves! PDF Nyomtatás E-mail
2011. január 28. péntek, 13:53

Nem mondom, hogy a legnagyobb egyetértésben készült a mű, azért a "na, Domi, oda én akartam korcsolyázó gyereket festeni" kezdetű bömbölés nem maradhatott ki, és a vizes bödön sem akart megállni a talpán, még jó, hogy Beni idejében felkapta a féligkész alkotást, így csak az asztal úszott, de azért elkészült még előző nap. Beni a korcsolyázó, szánkózó gyerekeket festette, Domi pedig a havat nagy odafigyeléssel. Szerintem egész jó lett.

A kamrapakolás és hólapátolás között elcangáztunk a boltba bevásárolni a vacsorához, és közben összeszedtük az iskolából hazafelé igyekvő Benit is. Luca, miután délelőtt végigasszisztálta a gesztenyetorta és a csokigolyó elkészítését, és vigigbömbölte a hóeltakarítást, és kulcskeresést, a "szekérben" édesdeden aludt, hogy aztán itthon már ne kelljen, hiszen sokkal izgalmasabb dolgok is történnek: takarítás, vacsorakészítés, Beni leckét ír és közben műsort ad, naná, hogy ezt a kis tojáshéjasnak is látni kell...  Azért meg kell hagyni, jó időt futottam, mert fél hétre elkészült a vacsora, megterült az asztal, és a bejárat előtt is csökkent az akadálypálya hossza. Hamarosan megérkezett az ünnepelt családfő (dáthásan), és Erzsi mamáék is befutottak. Kis kórusunk rázendített a Serkenj fel kegyes nép kezdetű dalra és mindaz, amire egész nap feszített tempóban készülődtem, pikk-pakk lezajlott egy órácska alatt.

 

Mikor már elcsendesedett a ház, a "mosogató személyzet" elmosogatott, és lezsuppantam a fotelba,

megállapítottam, hogy minden nagyon jól sikerült . Még akkor is, ha ez nem az a kifejezetten lendületes és olajozott nap volt, amikor mosolyogva konstatálom: három gyerek nem is sok.

De ünneplésre készülődni, ünnepelni és örömöt okozni akkor is nagyon jó. (Így visszagondolva:))

 

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés